A vendéget ki tudod dobni szép szavakkal és perceken át tartó szabadkozással a lakásodból, ha már nincs hozzá energiád és amúgy is utálod. A tönkrement kapcsolatodnak véget tudsz vetni egyetlen szóval, ha úgy érzed, nem bírod tovább azzal az emberrel. A párodat ki tudod túrni az ágyból, ha ki van vele a tököd, hogy horkol vagy a fogát csikorgatja. De anyádat, apádat, testvéredet nem vághatod ki csak úgy az életedből, mint macskát szarni, még akkor sem, ha valamelyik a sok közül csak szívja a véred, mint egy rossz parazita. Végül is, az övé is. Vagy az ő keze munkáját dícséri egy kicsi belőle, vagy ketten osztozkodtok rajta. Ilyen ez a család, a vér nem válik borrá sajnos, pedig néha nem mondom, egy üveg vöröskével szívesebben vitatkoznék. Meg egyébként is, ha megírsz egy könyvet, az a könyv behozza neked a jövedelmet - ha behozza -, viszont nem fogja megoldani az összes problémád. Ugyanígy működik a gyerek is. Nem várhatod el tőle, hogy mindig ott legyen, és végigvezessen az életed hátralevő részén. Gyereket a polcra csinálsz, hogy legyen mivel büszkélkedni a többieknek, hogy lehessen mit csodálni, formálni, szeretni. Nem pedig azért, hogy hű árnyékként kövessen és teljesítse minden óhajod, még azt is, amit ki sem mondasz, de nem is gondolsz. Persze kit milyen szellemben nevelnek fel.

Dávid dolgozó ember a mai naptól. Nem egészen 7 óra múlva ott fog ülni a villamoson, és zakatolni fog a melóba. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem az "ó basszameg" volt az első gondolatom. Aztán persze ez szépen elmúlt, örültem neki és büszke voltam rá, mint ahogy most is az vagyok. Csak tudod, a beszabehu azért megvolt, mikor közölte, hogy hétfőtől péntekig, reggel 8-tól délután 4-5-ig. De így is megoldjuk a hétvégéket ugyanúgy, ahogy eddig is, meg legalább én is kezdek valamit az életemmel, amíg ő pénzt keres. Máskülönben én is elmennék valami diákmelóra, de itt helyben nincs franc se, Pestre meg őszintén nem szeretnék feljárkálni, azért annyit nem ér az a pár ezer forint, főleg úgy, hogy annak a nagy százaléka elmenne a bérleteimre. Még a munkaügyi központot megpróbálhatom, hátha ott mondanak valami okosat és értelmeset az illetékes elvtársak.
Vicces egyébként, hogy édes jó anyám sziklaszilárdan biztos benne, hogy oda, ahova Dávid elment dolgozni, engem is be tudna iktatni. Egy ponton túl már nem is magyaráztam neki, hogy az a hely nagyon nem az a hely. Ha hagyod magad előbb szabadulsz.