ZENE
Nem vagyok csőhallású, szóval mindent meghallgatok, aminek olyan a dallama vagy a szövege, esetleg mindkettő. Ennélfogva nagyon kedvenceim sincsenek. Régebben voltak korszakaim, úgy mint a HIM-korszak, vagy az LM.C-korszak, 2NE1-B2ST-BIGBANG-korszak (amúgy miért van az, hogy akárhány kpop bandával találkoztam, mindegyiknek csupa nagybetűből állt a neve?), the GazettE-korszak. Most éppen a mindenes-korszak van.

FILM
Filmek terén jobban szeretem az olyanokat, amik inkább a történetükkel, és nem a látványvilágukkal akarnak kizsebelni. Persze ez nem azt jelenti, hogy 0-24-ben nyomatom a mélyebbnél mélyebb művészfilmeket és gondolkozom az élet értelméről, sőt, művészfilmek sajnos igen ritkán kerülnek a szemem elé. Alapvetően ritkán ülök le filmet nézni, és azt hiszem, sajnálom az időt arra, hogy valami olyat nézzek meg, amit még nem láttam azelőtt.

Hachi, An American Crime, Karácsonyi Lidércnyomás, Bosszúállók 1-2, Átok, 50 első randi, Kellékfeleség, Terhes társaság, Karib-tenger kalózai 1-4, Merida, a bátor, Aranyhaj és a nagy gubanc, Doboztrollok, A fekete hattyú, Harcosok Klubja, Holtodiglan, Álomháború, Így neveld a sárkányod 2, Submarine

SOROZAT
Ritka alkalom, mikor elkezdek egy sorozatot, és annyira tetszik, hogy be is fejezem. Nekem az ilyesmihez nincs türelmem, azt hiszem, meg aztán nagyon nehéz fenntartani az érdeklődésemet évadokon keresztül. Viszont ha van olyan sorozat, akár élőszereplős, akár animációs, ami eléri, hogy ne csak azért nézzem, mert tudni akarom, mi a vége, akkor abban tényleg van valami plusz.

Supernatural, Sherlock, American Horror Story, Nana, Fosterék háza, Billy és Mandy kalandjai a Zord Kaszással, Danny a fantom, Tündéri keresztszülők, Christine kalandjai, Suburgatory