N�ha att�l f�lek, hasonl�tok r�. V�g�l is nem lenne meglep�, el�g k�zeli ismeretts�get �polunk sz�let�sem �ta, volt id�m eltanulni a h�lyes�get. Eml�kszem m�g azokra az id�kre, mikor folyton f�ltem, s�rtam, hisztiztem, ut�ltam mindenkit, �t�lkeztem �s m�gt�bbet hisztiztem. Mostan�ban is ell�togat hozz�m ez az �llapot, mikor h�rom �r�n�l t�bbet t�lt�k kellemesnek alig nevezhet� t�rsas�g�ban. Ilyenkor megrend�l a nem tudom eld�nteni, ez egy val�s szem�lyis�g, vagy csak volt egy "leggyeng�bb l�ncszem", akit megfert�z�tt ez a rosszindulat.

�ltal�ban �gy nyomom el magamban ezt a kis g�rcs�t, ahogy az el� van �rva, ez egy olyan valami, amit nem szabad engedni tombolni. Ez nem olyan, mint egy gyerek, hogy kiugr�lja mag�t, kid�l �s lefekszik aludni. Nem, ez torn�d�t kre�l, gyuf�t dob a benzinre, fel�get egy eg�sz v�rost, v�g�l j�het egy j� kis �z�nv�z.  Nekem pedig ezek ut�n menteni k�ne, ami menthet�, vagy �j v�rost �p�teni a szarb�l, amit maga m�g�tt hagyott. H�t egy m�ly meghajl�ssal kell azt mondanom, hogy �n csak amiatt vagyok hajland� megsz�vni a br�t, ami val�ban az �n b�n�m. Nem vagyok hajland� elfogadni, hogy ez az rosszindulatb�l form�lt szobor engem mint�z, ez nem �n vagyok, hanem az, aki a szobrot sz�p lassan meg�p�tette. �n az vagyok, aki ezt az undor�t� alkot�st le fogja bontani.

Nem k�v�nok r� hasonl�tani semmilyen form�ban. Eddig sem k�v�ntam. Egyszer� �ldozat voltam, egy meglehet�sen buta �ldozata a saj�t gy�vas�gomnak �s hisz�kenys�gemnek. Ez a szobor rajtam is m�lott, hiszen hagytam, hogy meg�p�lj�n, nem l�ktem le az alkot�t a l�tr�j�r�l. De ami k�sik, nem m�lik, az alkot� m�r nem alkot, csak pr�b�lja �jra�p�teni azt, amit �n lerombolok.
Nem k�v�nok ilyen lenni. Nem akarom el�t�lni az embereket a kin�zet�k alapj�n, majd egy �lszent mosollyal azt mondani, hogy senkit nem szabad semmilyen m�don b�ntani. Nem akarok minden embert egy kalap al� venni, hogy azt�n hevesen kijelentsem, minden ember egyedi �s megism�telhetetlen. Nem akarok hiteltelen �s olcs� lenni.