2015.08.20. 21:18, VicLittle
Annyira nem szokásom beszélgetni a kapcsolati dolgaimról itt blogon, mármint nyíltan és őszintén és mindenféle jelképek mögé bújás nélkül. Egyrészt azért, mert this is magányügy, másrészt azért, mert úgy vagyok vele, hogy ki a búbánatos balherét érdekelne az én párkapcsolatom gyönyöre-borzalma. De most megláttam ezt a boyfriend tages cuccot teo-nál, aztán mondom üsse meg a ló, válaszolgatok ezekre én is, mert a macska szőrös és nem borotválkozik.
Mikor ismerkedtetek meg?
Még anno '90-ben egy melegbárban... Régi szép idők.
Egyébként ő is abba a gimibe járt, ahova én még mindig, akkor volt tizenkettedikes, mikor én kilencedikes. Csak mákomra nyelvire jött az ártatlan, és maradt még egy évet.
Hogyan ismerkedtetek meg?
Egy barátnőm - és osztálytársnőm - DÖK tag a suliban, és az akkori barátjának hála bekerült egy ilyen nagyobb diákszervezetbe. Ott ismerte meg Dávidot, aki egy nap odaténfergett hozzánk, és beszélgetett barátnőmmel, én meg pofátlanul beleszóltam, mert szimpatikus volt a gyerek, meg nem bírtam megállni. Nincs ilyen nagy hűdehajde ismerkedős sztorink.
Milyen volt az első randi?
Na hát az a vicces, hogy nekünk nem volt ilyesmi. Mi annyira barátként indítottunk, és annyira gyorsan alakult át a baráti szeretet valami szorosabb kötődéssé, hogy nem volt szükségünk randira. Egy idő után elkezdtük egymást ölelgetni, megosztottunk egymással személyesebb dolgokat, segítettünk egymásnak, aztán tavaly áprilisban mondtam neki, hogy jöjjön már velem egy darabon, mert úgy érzem, írtam egy király matek dogát és vele szeretném megünnepelni - mert matekzseni a gyerkőc. Ehhez képest olyan egyes lett az a dolgozatom, ahogyan annak lennie kellett, de ettől függetlenül velem jött, elkísért egész a buszmegállóig, és még ott is velem maradt egy vagy két órát. De akkor még nem volt semmi különleges, meg igazából utána sem. Úgy értem, nem volt ez a nagy csók és szex és szerelem és úristen, mindjárt magam alá szarok örömömben. Szimplán tudtuk, hogy mi már nem barátok vagyunk, aztán csókolom. Másnap, mikor ment el, megpusziltam, meg ő is engem, harmadnap már fogtuk egymás kezét.
Mikor történt az első csók?
Tudomisén. Valamikor akkor tájt, mikor az lett, hogy na mi szeretjük egymást. A buszmegállóban ültem az ölében, ő adott egy puszit a számra, én meg mondtam, hogy hát szorri, de nekem rossz tapasztalataim vannak a nyelves csókkal, és úgy annyira nem kedvelem. Srác nem jött zavarba, megváltoztatta a véleményemet a dologról.
Mi volt az első benyomásod róla?
Na hát ez nagyon vicces kérdés, mert első hozzám intézett mondata, mikor már kicsit ismertük egymást, az volt, hogy "hülye gyerek, feje kerek, lába iksz, pöcse vasbeton". Aztán egy olyan bókot kaptam tőle - akkoriban még nagyon fiús lány voltam -, hogy ő nem érti, hogy nézhetek ki ennyire lánynak, mikor nyilvánvalóan fiúnak születtem. Ezek alapján egy bunkó, arrogáns kis taplónak gondoltam, de egy nagyon, nagyon szimpatikus és értelmes bunkó, arrogáns kis taplónak.
Mikor történt az első szex?
Mikor már elértünk arra a pontra, hogy a szüleink nyugodt szívvel hagyták, hogy egymásnál aludjunk. De ez egy normálisnak mondható idő volt szerintem, plusz addig sem voltunk elveszettek, ami azt illeti. Feltaláltuk magunkat. Plusz, mi nem is akartuk elsietni, én tudtam, hogy nincs mitől félnem, ő pedig tudta, hogy nincs semmi problémám az egész szex témával.
Szoktatok veszekedni?
Amióta nincs egy ember a mindennapjaimban, és ritkábban látom, azóta normalizálódott mind a magamról kialakított képem - elkezdtem megismerni magam -, mind a világképem, reálisabban látom az életet magam körül, és nem egy hisztis ribancként állok hozzá mindenhez. Na azóta még kisebb veszekedéseink sincsenek, viszont ez a drága ember mind a mai napig az arcomba hányja, mint egy jó, igazi barátnő, hogy én egy fél évvel ezelőtt ekkor és ekkor mit hisztiztem, csak azért, hogy idegesítsen. Egyem a szívét.
Melyikőtök a romantikusabb?
Ő egy időbe írt nekem verseket, én meg ha adok neki valamit, igyekszem személyeset adni. Nem igazán vettem eddig neki dolgokat, egyrészt azért, mert nincs is rá pénzem, másrészt azért, mert szeretek összehozni valamit a két kis kacsómmal. De annyira nagyon nem romantikázunk, ami azt illeti. Mármint, nem gyakran.
Szakítottatok-e már?
Nem. Én úgy gondolom, hogy vagyunk annyira felnőttek mind a ketten, hogy le tudjunk ülni nyugodtan megbeszélni a problémáinkat, és tudunk annyira értelmesen gondolkodni, hogy kompromisszumokat kössünk a kettőnk érdekében. Kerültünk már "szia" közeli állapotba, de nem mentünk fejjel a falnak. Nincs értelme a másik hülyeségei miatt eldobni egy működőképes kapcsolatot.
5 jó, és 5 rossz tulajdonságaitok
Mindketten elég arrogánsan tudunk viselkedni. Én emellett nagyon idegesítő tudok lenni az okoskodásommal és a heves beszédstílusommal, valamint menstruációs időszakokban stresszes vagyok, ami nem, hogy neki vagy másnak, még nekem is elég kiakasztó tud lenni. Ő pedig az arroganciája mellett időnként nem veszi észre magát, ha bunkó, és hajlamos megalomániás megnyilvánulásokra. Valamint megfigyeltem, hogy nagyon könnyen átvesz viselkedésiformákat és beszédstílusokat, és ez nem feltétlenül jó.
Miben hasonlítotok, és miben különböztök?
Az arroganciában, és abban, hogy időnként nem vesszük észre magunkat. Emellett mindketten tudunk dolgokért nagyon rajongani, csak nála ez olyan, mint a gyerekeknél. Nincsenek köztes érzelmei igazán, valamit vagy nagyon szeret, vagy nagyon utál, és a kedve határozza meg, hogy éppen mit szeret és mit utál. A beállítottságunk is különbözik, ő reálos, én inkább humános, ő a dolgokat globálisan nézi, globális problémákra keresi a megoldást, én pedig az egyéni gondok megoldásának megtalálásában vagyok otthon.
Milyen beceneveket adtok egymásnak?
Hát, én hülye kis kurva vagyok, ő meg mocskos ribanc, ha éppen poénkodunk. De én őt általában macinak hívom vagy szuszinak, szívemnek, ő meg cicának, kicsimnek, nyuszimnak. Kevésszer hívom én őt Dávidnak, vagy ő engem Vikinek.
Melyikőtök mondja többször, hogy szeretlek?
Én, de igazából azért, mert szeretem mondani, hogy szeretlek. Szóval én mindenre, mindenkire mondom, hogy szeretlek, ha olyan. Olyan igazán nagyon komolyan hűdehajde szeretlekeket meg egyformán mondunk egymásnak szerintem. De mi inkább kimutatjuk, meg ilyesmi. Annyira nem kell erről szóbeli megerősítés - most már.
Hogyan szoktatok aludni?
Legtöbbször ágyban, párnák közt.
El tudod vele képzelni a jövődet?
Ami azt illeti, el, de nem tervezek előre, mert hát bármikor történhet bármi, u know. Kraken támadás, zombiapokalipszis, ilyen mindennapos dolgok.