Marhára le kéne szoknom arról, hogy csak akkor írok bejegyzést, ha éppen tetszik a design... Sok szempontból előnyösebb lenne, azt hiszem. Bár az a nagy büdös harcihelyzet, hogy bár van ötletem post terén, nem is egy, nem is kettő, de az ambíció máshol jár. Nem vész el, csak átalakul - most inkább a fanfictionök és a saját sztorik földje felé vette az irányt sebesen. Mire iskolába kell mennem, és fingani nem lesz időm, addigra kitalálom, hogy írni akarok és meg akarom váltani a világot, mert akkora egy cserepesnövény vagyok, hogy már túlnövöm magamat. Na mindegy, a lényeg, hogy most van egy ilyen szimpatikus Johannánk {Heroes of the Storm, Diablo 3} a fejlécen, akivel kemény egy meccset mentem HotS-ban, és már összezavart - addig abban a szent meggyőződésben éltem, hogy nekem Sylvanas kell, ehhez képest most fogalmam sincs, mihez kezdjek az életemmel a játékot illetően.

Máskülönben megint közmunkán vagyok, ugyanúgy egy gyerektáborban, mint nyár elején. A különbség annyi, hogy itt - hála az istennek - nem agyaggal dolgoznak, hanem mindenféle kézműves cuccot raknak össze, meg valami görkori szerű cipővel ugrálnak össze-vissza, hogy ha majd pénteken anyuka-apuka bejön, megmutassák nekik, milyen ügyesen tudják kitörni a nyakukat. Plusz a gyerekekkel lévő nő is aranyosabb a gyerekekkel is meg velünk is. A gyerekek közül van egy-kettő, akiket csak azért nem törlök arcon, mert egyrészt nem az én dolgom megnevelni, másrészt nincs jogom hozzá. De egyébként nem vészes, alig volt eddig valami meló, kaptunk kaját, mikor a gyerekek uzsonnáztak, plusz mi is nyugodt szívvel csinálhattunk akármit a hozott kézműves dolgokkal. Ma ki is használtam ezt a lehetőséget, csináltam magamnak egy karkötőt fagyöngyökből. Ja, meg megcsináltam egy kislánynak az ugrókötelét - a véremet adtam majdhogynem azért a kislányért, mikor kishíján a kezembe állt a zsákvarrótű.

Egyébként azt nem értem, hogy lányok - és fiúk is - miért hagyják, hogy a párjuk megmondja nekik, hogy kivel, mikor, merre, hol, hány méter. Úgy értem, ha nekem Dávid csak egyszer is megtiltotta volna, hogy ezzel vagy azzal az ismerősömmel beszélgessek, ezzel vagy azzal az ismerősömmel találkozzak, már biztosan nem lennénk együtt. És ugyanez fordítva. Vagy ha valamelyikünk állandóan féltékenységi jeleneteket rendezett volna. Tényleg nem tudom, hogy ez mire jó. Ha szeret, és ha tudja, hogy szeretve van, akkor nem fog megcsalni. Plusz ha minden meg van beszélve, de hát bassza is meg, tényleg azt látom, hogy a legtöbbeknek ez nem megy, hogy kimondják, nekem ez így nem oké, legyen szó akár a szexről, akár egyéb dolgokról.

Ja, még így a végére egy gyors reklám a fanfictionös-sztoris blogomnak, amin még ugyan nincs túl sok minden, de majd szépen, lassan. Véleményeket természetesen ott is fogadok, mint mindig, mindenhol.