Mindenkinek van valami célja a blogjával, vagy legalábbis jól el tudják hitetni, hogy van céljuk vele. Nekem nincs, és nem is akarlak téged átvágni az ellenkezőjével. Én azért kezdtem el blogolni 6 évvel ezelőtt, mert unatkoztam, és nem volt jobb dolgom. Azóta viszonylag töretlen a szenvedélyem, viszont sok url-nyi helyet foglalok a hátrahagyott blogokkal. Ez van, a lényeg, hogy ragadjon a bélyeg, meg, hogy a kacsáknak legyen víz. Máskülönben egy kezemen meg tudom számolni, hányszor írtam valóban hasznos "bemutatkozó" szöveget. More
mail cím, ha szeretnél valamit licencemephisto@gmail.com
Én nem tudom, ki hogy van vele, de mikor azt mondják nekem, hogy "te egy szemét vagy, és mindig megbántasz csak azért, mert más a véleményem", akkor már konkrétan zsigerből kell megkérdeznem, hogy "oké, de akkor miért is beszélgetsz velem még mindig, és miért kérted ki ezelőtt is a véleményem?" Ilyen "beszólásoknál" mindig azt kell feltételeznem, csak azért kapom meg, mert bassza az illetékes elvtárs csőrét, hogy nem értek vele egyet és nem vagyok vele olyan kedves, amilyennek lennem kellene szerinte. Hát. Szorri. De már csak nem kalapolok egy frusztrált embergyűlölőnek, aki gyakorlatilag a semmire veri magát és janicsárkodik. Emellett baszik megadni az alapvető emberi tiszteletet, én meg nem fogok valakit csak azért tisztelni, mert jobban elnőtt a földtől, mint én. Mire kéne tisztelnem azt az embert, akinek problémája van a barátommal, de ezzel a problémájával nem hozzá megy, hogy megbeszéljék, hanem nekem panaszkodik róla? Persze nyilván meghallgattam, és igyekeztem hatni a kis lelkének világára, de hát annyit ért, mint halottnak a csók. Még mi vagyunk a gonosz szemetek, akik őt mindig csak leszólják, és bántják, mi vagyunk azok, akiket meg kell tanítani normálisan viselkedni, mi senkik vagyunk és semmit nem fogunk elérni az életben, de ő majd boldog lesz, mert sokkal érettebb nálunk. Jól van, előtted az élet, baszod. A történet vége az lett, hogy mindkettőnket kitörölt az ismerősei közül, és azóta semmi.
*ETERNAL SCREAMING*
- bejegyzés közben megláttam, hogy tudok frissíteni win 10-re, úgy hogy itt megállok egy pár percre -
Pár percre, huh? Francokat. Egy órára. De eddig úgy néz ki, megérte. Majd ha jobban összeismerkedtem vindózbácsival, írok valami helyzetjelentést, hogy hogyan alakul a kapcsolatunk. Egyenlőre úgy nézek rá, mint kisgyerek a mászókára, ezzel az Edge dologgal még barátkoznom kell - egyenlőre nem is használom inkább -, meg még meg kell nézzem, mire vagyok én itt képes. Emellett tervezek még valami véleményt írni a Suburgatory sorozatról, meg a Penny Dreadfulról is, ha eljutok addig, hogy végignézzem azt a 8 részt a 1. évadból. Leköt, leköt, meg érdekes, de azért mégis csak 40-50 perces egy rész. Oda oldalra meg kiraktam a mail címemet, hátha valakinek valami kérdése, kérése, megbeszélnivalója támad, vagy csak szimplán meg akar ismerni.
Egyébként a napokban újra elkezdtem hallgatni a jó kis metál meg rock számokat, és életemben először volt szerencsém meghallgatni egy Sonata Arctica számot. Ne vess meg, de nekem az a szám komolyan olyan volt, mintha a mulatós és a powermetal szerelemgyerekét hallgattam volna. Ettől eltekintve nem volt rossz.