Vas�rnap este t�rt r�m ez a szerencs�tlen, hogy �n egy ilyen negat�v jelz� vagyok, meg egy olyan negat�v jelz� vagyok, f�jj vagyok, de m�g milyen gigamega f�jj, mindenki szebb, �gyesebb, okosabb, kedvesebb n�lam, semmit nem �r az eg�sz �letem �s ha itt helyben elvar�zsolna egy t�nd�rke egy p�rhuzamos univerzumba, senki nem venn� �szre, hogy a h�lye fejem nincs t�bb�. Meg kell mondjam, r�gebben �gy ragaszkodtam, �gy kapaszkodtam t�z k�r�mmel ebbe a szerencs�tlenbe, mintha legal�bbis a sz�l�any�m lenne, � volt a legjobb bar�tom, a meg�rt� t�rsam - hiszen mindig egyet�rtett velem abban, hogy semmit nem �rek -, a mennyei manna, a mindens�g elm�lete. Most meg m�r k�t l�bbal r�gn�m le a verand�r�l, ah�nyszor megl�tom a rusnya pof�j�t. De a zsigerb�l j�v� undor �s megvet�s ellen�re is betess�kelem, meghallgatom k�nj�t, baj�t, �nt�k neki te�t, szedek neki levest, m�sodikf�l�nek meg t�lt�ttpaprik�t, hagyom, hogy n�lam aludjon, majd ha kipihente mag�t, �sszet�rte a poharaim, eldob�lta a k�nyveim �s elhaszn�lta a melegvizet, �tj�ra engedem, mell�zve a sz�p szavakat �s meleg �lel�seket. Jogos lenne a k�rd�s, hogy mi�rt fogadom be �s mi�rt d�delgetem. Mert az embernek meg kell fognia a saj�t kez�t, meg kell szor�tania �s meg kell simogatnia, mik�zben azt mondja mag�nak, "nem hagylak h�tra". M�g akkor is, ha �ppen annak az oldal�nak a kez�t kell szorongatnia, amelyiket norm�lis esetben felpofozna, megrugdosna, �s otthagyn� a De�kon s�r�z�-boroz� fiataloknak �s a mindenf�le nyelven kommunik�l� turist�knak. Mert ha �n nem fogom meg a kezem, m�s sem fogja megfogni, ha �n h�tra hagyom magam, mindenki m�s is �gy fog tenni. �s nem sz�m�t, hogy a legundor�t�bb vagy a legsz�nalmasabb r�szem az, amelyiknek meg kell mondanom egy anya mindent l�t�, b�lcs mosoly�val, hogy "nem vagy egyed�l, megvan a helyed a vil�gban", nem sz�m�t, mennyire nem akarom m�g csak a leveg�t sem mellette venni, akkor is meg kell neki mondanom. Nem mondhatom azt neki, hogy "nem szeretlek, menj innen", nem mondhatom azt, hogy "sz�nj meg l�tezni". Nem mondhatom, mert bassza meg, az �n r�szem, egy r�sz, ami n�lk�l az eg�sz is elt�nhetne a rizsporos pics�ba. V�rhatok �n ak�rmilyen isteni csod�t �s bar�ti-bajt�rsi seg�ts�get, ha magamon nem seg�tek azzal, hogy elismerem, sz�ks�gem van a seg�ts�gre, mert f�lek egyed�l, �s ahhoz, hogy ne f�ljek, sz�ks�gem van m�sokra. Nincs �rtelme t�nkre tennem az �letem, �s a k�r�l�ttem l�v� �letet csak az�rt, hogy azt mondhassam, "egyed�l is boldogulok, mert f�ggetlen vagyok �s szopjatokle". M�sk�l�nben pedig szidhatn�m az �l� istent minden�rt, amim nincs, de hossz�t�von kifizet�d�bb, ha h�l�s vagyok az�rt, amim van, megbecs�l�m �s gyarap�tom.